Mikor Talmácson fúj a szél, olyan mintha a tengeren lennék egy csónakban amely himbálózik a szélviharban, vagy legalábbis így képzelem el. Már két napja fújja magát mindenféle irányba, lentről felröpítve minden kis zacskót, fentről lecsapva...és az ablakok picsi láthatatlan résein fütyölve. Már megszoktuk ezt a jelenséget, hála a szél Urának, mert emlékszem az első álmatlan, rémálommal teli éjszakákra. Sokszor elképzeltem, hogy fog összedőlni a házunk, vagy hogy repülnek a lambériák le a házról... Hála Istennek, aki a kezében tartja a szelet is, a mi házunkra pedig különös gondja van!!
Nagyon hálás vagyok, hogy olyan nagy szeretettel vigyáz ránk itt a mező közepén, és még semmilyen baj nem történt velünk, megóvott a víztől, a tűztől!
Milyen sokat jelent egy év egy gyermek életében... a tavaly tanult járni, most pedig énekelni, két nyelven beszélni, huncutkodva nevetni, stb.
Köszönöm ezt a bejegyzést. A gyerekek végtelenül aranyosak. Köszi hogy így én is láthatom őket innen a messzeségből... (vagy ti vagytok messze s nem mi? :)) Örvendek nektek s annak hogy vigyáz rátok is Istenünk. Annak is végtelenül örvendek, hogy láthatom Isten munkáját életeteken...
VálaszTörlés:) köszi a bejegyzést, a képeket
VálaszTörlésJó látni a kislányokat,milyen szépen fejlődnek.Mintha most született volna a nagyobbik!Hogy telik az idő...Itt is szoktak nagy szelek fújni,de inkább a táborban,mert völgyben van.Mi itt fenn a dombon az erdő védelmében vagyunk.Igazán az Úr védelmében.Itt szélcsendes övezet van minden szempontból.Hála érte az Úrnak !
VálaszTörlésÜdvözlünk mindnyájatokat.Szüleidet is.
Annuska néni a Hargitáról